2013-ban az ENSZ közgyűlése a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) aláírásának 40. évfordulója alkalmából március 3-át a Vadvilág Napjává (World Wildlife Day) nyilvánította. Azóta ezen a napon világszerte Földünk vadon élő állat- és növényvilágát ünnepeljük, felhívva a figyelmet fennmaradásukat veszélyeztető tényezőkre, és az ezek elleni fellépés fontosságára.
A Természetvédelmi Világszövetség által összeállított, a veszélyeztetett fajok vörös listáján szereplő adatok szerint az ismert vadon élő állat- és növényfajok közül több mint 8 400 kritikusan veszélyeztetett, míg további közel 30 000 faj állománya veszélyeztetett vagy sérülékeny.
A fajok pusztulása, az élőhelyek és életközösségek (ökoszisztémák) leromlása, átalakítása az egész emberiséget fenyegeti, mivel a biológiai sokféleség a földi élet alapja. Nélküle nem jutnánk élelmiszerhez, gyógyszerhez, tiszta levegőhöz és ivóvízhez. Az egészséges ökoszisztémák a Föld immunrendszereként működnek és sokféleségük biztosítja az alkalmazkodóképességet a változó környezeti feltételekhez. Éppen ezért kulcskérdés, hogy a biológiai sokféleségnek életteret biztosító élőhelyeket és életközösségeket ne csak megóvjuk a további pusztulástól, hanem aktív beavatkozásokkal segítsük helyreállításukat.
Ennek érdekében az ENSZ a jelen évtizedet az ökoszisztémák helyreállításának évtizedévé nyilvánította. Ehhez csatlakozva a Vadvilág Napjának idei témája az ökoszisztémák egészséges működéséhez elengedhetetlen ún. kulcsfajok megóvása és ez által az életközösségek megőrzése.
A kulcsfajok alatt olyan élőlényeket kell érteni, amelyek a természetes környezetükre, akár alacsony példányszámuk ellenére is, jelentős hatást gyakorolnak, és nélkülük az adott életközösség működésképtelen volna. Ilyen fajok például a hosszúszárnyú bálna, amely a tengerek szénmegkötésében játszott szerepe által, a tatárantilop, amely a hatalmas közép-ázsiai sztyeppék legelésével, a kaliforniai kondor, amely az állati tetemek elfogyasztásával, vagy a közönséges levesteknős, amely a hínármezők egészségének megőrzésével válik kulcsfajjá. Korábban e fajok mindegyike a kipusztulás szélére került, de a természetvédelmi erőfeszítéseknek hála, állományuk stabilizálódott, sőt növekszik.
(Kép: Andrey Giljov)
Hazánkban ilyen kulcsfajoknak számítanak például a fokozottan védett nagyragadozóink, mint az eurázsiai hiúz, a barna medve, vagy a farkas, amelyek a vadállomány szabályozása révén fejtenek ki jelentős pozitív hatást a hazai erdei életközösségek minőségére, és biztosítják azok egészséges működését.
Az idei év a 2020 uni globális biológiai sokféleségi keretstratégia elfogadásának éve, melynek kapcsán külön fel kell hívni a figyelmet kulcsfontosságú veszélyeztetett állat- és növényfajok védelmére, és az ökoszisztémákban betöltött szerepükre.
A világnapon, az idei témához kapcsolódva az Agrárminisztérium a Fővárosi Állat- és Növénykerttel együttműködésben szervez egész napos tájékoztató programot a nagyközönség, elsősorban az iskolai csoportok részére az Állatkertben. Az, hogy mit teszünk e kulcsfajok védelme, és rajtuk keresztül a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a következő évtizedben, alapvetően fogja meghatározni az ökoszisztémák fennmaradását, egészséges működését és általában véve az emberi élet minőségét.
